Erdőtelek

Településtörténet

Első írásos említése 1215-ben történik Erdev névalakban, a hozzá tartozó Hanyipuszta pedig 1278-ban Honi alakban. A pápai tizedjegyzék felsorolásában Erdőtelek plébániáját Egyházaserdőtelek, Kápolnáserdőtelek, majd 1473-tól Erdőtelek néven említi. A falu és Hanyi a török hódoltság idején a gyakori járványok, főként a kolera és a pestis pusztítása következtében többször elnéptelenedik, s Erdőtelek csak 1464-ben kezd felépülni. A XVI. század végén Alsó- és Felsőerdőtelek nevű falurészekre különül. A XVII. század közepén újra elnéptelenedik, majd 1765 után Erdőtelek a dézsmaösszeírásokban már mint kuriális falu szerepel.

A terület birtokosa 1600-ban méhkereki Sápy Gáspár. 1650-ben Bornemissza Margit magtalan halálával adományozhatóvá vált Alsóerdőtelek pusztát Gellérfy István nyerte adományul. A birtokot Butler János egri várparancsnok több kisebb részből vásárolta meg. Princzfalusy Jánostól egy birtokrészt, Dőry Andrástól Felsőerdőtelek negyedrészét, és zálogként hozzákerült Alsóerdőtelket vásárolta meg. Pusztahanyi megszerzésével teljessé válik a birtok, és 1697-ben megtörténik Butler birtokbaiktatása. Örökbefogadott unokaöccse Butler János Lajos 1714-ben grófi rangot nyert. A birtokot fia Gábor, majd az ő gyermeke Butler János kezelte. A falu magva Alsóerdőtelek népes jobbágyfaluvá fejlődött, és a Butlerek kizárólagos tulajdonában volt.

Butler János költekező életmódjának köszönhetően hitelezőinek gyakran lekötötte erdőtelki birtokát, így került ifjú gróf Keglevich Károly, majd Fáy Bertalan heves megyei alispán használatába.

A XIX. század elején a falu ismét Butler János saját kezelésébe kerül. Butler 1845-ben halt meg. A gróf nevét a Ludovika Akadémiára, azaz a magyar tisztképzés céljaira tett alapítvány is megörökítette, de a legtöbben Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének főszereplőjeként ismerik. A történet néhány epizódja az erdőtelki Butler-kastélyban játszódik, ahol adatgyűjtés céljából maga az író is megfordult. A kutatások szerint Mikszáth mégsem a történelmi hűségnek megfelelően írta meg a szerencsétlen házasság történetét.

1845-ben a birtokot elárverezték, azzal együtt a kastélyt és a hozzátartozó kertet idősebb dr. Kovács József sebésztanár vásárolta meg.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc bukása, majd a kiegyezés után a jobbágyok helyzete egyre rosszabb, a lakosság nagy része ismét elvándorol. Akik helyben maradnak cselédnek, napszámosnak szegődnek, vagy távoli uradalmakban summásként dolgoznak.

Idősebb dr. Kovács József halála után nevelt fia és egyben unokaöccse, ifjabb dr. Kovács József örökölte a birtokot, és ő létesített a kertből gazdag élőfa gyűjteményt, ami mára országos hírű arborétummá vált.

Az I. világháború alatt a kastély kórház volt, Kovács doktor ingyen ápolta a betegeket. A falu népe szerette és tisztelte, de ez sem akadályozta meg a lakosságot abban, hogy 1945-ben a doktor halála után a berendezést széthordják.

A két világháború között különböző egyletek működtek a településen. Ilyen volt például az Önkéntes Tűzoltó Testület, a Levente Egyesület, a Polgári Lövészegylet, a Gazda és Földműves Szövetkezet vagy a ma újból működő Erdőtelki Vadásztársaság.

A II. világháború után a birtokot államosították. A kastély, a kerttel együtt egy állami gazdasághoz került, a földek pedig az 1949-től működő Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kezelésébe kerültek.

A hetvenes évek közepéig erősen mezőgazdasági jellegű a település, az itt élő emberek főleg földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Természetesen itt is voltak mesteremberek, akik az államosításokat követően bekerültek a termelőszövetkezet és a később létesült Állami Gazdaság melléküzemágainak munkásai közé.

A falu 1950-ig nagyközség, 1950-1990-ig önálló tanácsú község, ettől kezdve pedig független polgármester és önkormányzati képviselő-testület irányítja a falu életét.

Arborétum

A 1845-ben a Buttler-birtok Kovács József orvos tulajdonába került, aki a kastély parkjában arborétumot hozott létre.

Kovács doktor a családi birtok kezelését 1913-ban vette át, de a kert tervszerű alakításával már 1895-től foglalkozott. Orvosi tanulmányai mellett elismert botanikussá képezte magát. Számos növénytani egyesület tagja, illetve a Kertészeti Egyesülés alelnöke volt. Több dendrológiai tárgyú, azaz fákkal foglalkozó témájú cikket írt, ugyanis Magyarországon a XIX. század közepén terjedt el a tájképi kertek harmadik válfaja a dendrológiai tájképi kert, más néven arborétum, vagy gyűjteményes kert. Ennek lényege, hogy a döntően külhoni fenyő és lomblevelű növényeket a tájképi kertművészeti stílus elvei szerint telepítették, így olyan hatást értek el, mely a kompozíciókat a kertművészeti alkotások rangjára emelte. A kert eredetileg 11 hektár volt, mellette gyümölcsös, 4 hektár gazdasági udvar a kastéllyal és az üvegházzal. A kertépítésben Goccsald Antal jól képzett kertész segédkezett, aki jól ismerte a nyugati kertkultúrát és -művészetet. Az 1920-as évektől a kert fejlesztése felgyorsult. A doktor hazai és külföldi botanikusokkal tartott baráti kapcsolatai révén sok növényritkaság, újdonság került a tulajdonába. A dendrológiai gyűjtemény az 1920-30-as évekre országos hírnévre tett szert.

1945-ben 85 éves korában dr. Kovács József meghalt, s a háború után a kertet államosították. Az új tulajdonosok hozzá nem értésükkel, dilettantizmusukkal óriási pusztítást végeztek. A teljes megsemmisüléstől a moszkvai füvészkert tudományos munkatársai mentették meg, akik jó ismerősei voltak Kovács doktornak és éppen őt keresték. A szovjet vendégek azonban már csak a lepusztult kertet találták. A látványon felháborodva azonnal intézkedtek, és a 3 hektáros arborétum két nap múlva természetvédelmi terület lett, az Országos Természetvédelmi Tanács 1950. május 30-i rendelete alapján.

Az arborétum a Mátravidéki Erdőgazdaság, majd 1970-től a Fővárosi Kertészet, és 1983-tól a Bükki Nemzeti Park tulajdonába és kezelésébe került. Az Arborétum közvetlenül a Fő út mellett, a kastély szomszédságában terül el. Területe - az 1981-es bővítésnek köszönhetően - 7 hektár, melyben egy 2000 m2 felületű tó is megtalálható.

Az idelátogató elcsodálkozhat azon, hogy e csapadékhiányos területen hogyan pompázhat ennyi féle növény. A kert mellett folyó Hanyi-ér a talajvíz magasabb szinten tartásával pótolja a hiányzó csapadékot. Az Arborétum növényállománya díszfákból, díszcserjékből, örökzöldekből, évelőkből és természetes talajtakarókból áll. A több mint 700 faj között igazi ritkaságokat, különlegességeket is találhatunk. A bejáratnál hatalmas termetű krími hársfa, észak-amerikai vöröstölgy és vadgesztenye fogadja a látogatót. Igen érdekesek a lassan növő tiszafák, melyek termése nem piros, hanem a ritkább, sárga színű. A nehézszagú vagy kúszó boróka az ország legterjedelmesebb példányai közül való, hiszen ágai 90 m-re elnyúlnak. Országosan is ritkaságként tartják számon a szillevelű gumifát és a kínai selyemfenyőt. Szokatlan látványt nyújt itt az Alföldön a hatalmas bükkfa. De láthatunk itt 100 éves kocsányos tölgyet és cukorsüveg fenyőt is. Sétánk során találhatunk óriás életfát, fehértölgyet, vasfát, folyami cédrust, kínai mamutfenyőt és puffadt termésű csörgőfát. A kertben pompázik még számos örökzöld (magyal, aprólevelű kecskerágó, borbolya, erika), díszcserje (madárbirs, trombitafolyondár, rózsalonc, orgona) és a több száz fajtából álló dáliagyűjtemény. Az arborétum angolparkszerűen kialakított részében található a mesterségesen kialakított tó, mely vízinövények, halak, békák, siklók élőhelye.

Az Arborétum szomszédságában működik egy árutermelő díszfaiskola, ahol a kertben található növényekről történik a szaporítás. A tél kivételével az így előállított növények helyben megvásárolhatók. A park az év minden napján látogatható 8 órától 16 óráig. Belépőt mindenkinek kell váltani, amely egyben az Arborétum növényeinek képeivel díszített képeslap.