Feldebrő

Feldebrő község Heves megyében, az Egri kistérségben. A Tarna folyó völgyében, a Mátra-hegység dél-keleti lábainál fekszik. A községet Vécs, Aldebrő, Tófalu, Kerecsend, Demjén, Egerszólát és Verpelét települések határolják, és az Egri főegyházmegyéhez tartozik.

Nevének eredete

A település neve belső, magyar névadással keletkezett a "széles, kiterült, lapos fenekű völgy" értelmű debrő főnévből. Ennek előzménye a szláv debra "üreg; vízmosásos mélység" lehetett.

Története

A falut már a honfoglaló magyarok is birtokukba vették - a falu közelében (Aldebrő-Mocsáros) feltárt temető tanusága szerint - a stratégiai szempontból jelentős területet. A Mátra vidéke a magyar honfoglalás korában, hagyomány szerint a kabar eredetű Aba nemzetség szállásterülete volt.
Gyöngyöspata közelében épült fel a nemzetség ősi központja: Pata vára. Abasáron pedig temetkezési helyül szolgáló monostort is építettek. A nemzetség legmagasabb rendre emelkedett személyisége Aba Sámuel volt, akinek végső nyughelye is Abasár lett. Az Abák között kell keresni a korai középkor magyar építészetének egyik legérdekesebb épület, a Feldebrői templom építtetőit. Hagyomány szerint az altemplomban helyezték ideiglenesen el a tragikusan elhunyt király, Aba Sámuel holtestét.
A 11. században épült templom és altemplom építéséről nincsenek írott emlékek. A 12. század folyamán háromhajós román stílusú templommá alakították át. Talányos, hogy a középkorban kinek a tiszteletére szentelték fel a templomot, igazából Henszlmann Imre fedezte fel (1865), hogy az alapvetően egyszerűnek tűnő falusi barokk templom, micsoda építészeti és kultúrtöténeti kincset takar. A papi temetkezőhelyként elzárt korai román-kori altemplom mellett, a kripta falain felfedezte, hogy semmihez sem fogható falfestmények találhatóak.
Először 1897-ben volt egy tájékozódó ásatás a templom mellett Gerecze Péter irányításával, majd 1925 Lux Kálmán és Szönyi Ottó, később 1936-ban újra Lux Kálmán vezette az ásatásokat. Ekkor derült ki, hogy az alapvetően a bízánci stílusjegyeket magánviselő négyszögletes alaprajzú volt az eredeti templom, és csak később alakították át a hazai közegben általánosan elterjedt un. bazilikáris elrendezésű (főhajó, két oldalhajó) templommá. 1950-es években konzerválták az altemplom köveit, majd 1964-ben került sor újabb ásatásokra. 1970-ben halaszthatatlanná vált a templom felújítása, amelyre 1972-1982 között került sor. A teljesen helyreállított templomot végül is 1983-ban adták át.
A falu határában, az út bal oldalán megtalálhatjuk a Debrő vár romjait. Eger ostroma idején Debrő vára, és falu maga is elpusztult, lakosai elmenekültek. A templom falai is omladozni kezdtek. 1689-ben Debrőt pusztaként írták össze, de már 1696-ban újra lakói voltak a falunak. A plébániát 1700-ban állították vissza, és az új birtokos a Grassalkovich család jóvoltából nagyobb javításokat eszközöltek a templomon. Azonban a felújítások ellenére is a korábban megrongálódott falak idővel életveszélyessé váltak. 1744-45-ben a korábbi falak részbeni felhasználásával, átlalakítással felépítették a ma is látható barokk stílusú templomot.
A település búcsús ünnepe Nagyboldogasszonykor (augusztus 15-én) van. A plébániatemplom és a falu közös ünnepét novemberben, Szent Márton-napján tartják.

Nevezetességei

• Római katolikus templom és altemplom - Egyedülálló, eredetileg öthajós sírtemplom, melynek altemploma teljesen épségben maradt. Az Aba nemzetség temetkezőhelye volt. A legenda szerint Aba Sámuel királyt háromszor temették el. Először Feldebrőn, majd a Tisza környékén, majd végső nyughelye a sári monostor lett (Abasár).

• Szent István király szobor (a templom előtt található)  


• Debrői hárslevelű - Feldebrő az egri borvidékhez tartozik.